ENGLISH VERSION
In the Hungarian language we have a synonym for the word “quarantine”. It reads: vesztegzár (standstill lockdown). It is a telltale phrasing. To stay put, i.e. stay still where you are, creates a compound word with the term “lock”. Since the 13 th March, the Veszprém House of Arts has also been
under lockdown. The executive work of many great ideas has temporarily been left half finished. The slogan to stay home has been decreed, and suddenly working from home has stolen the place of all that we did and could do in the castle and the city. We have taken our thoughts and ideas home, including those connected to the cultural capital, too; now that I am writing this down I am evoking all the things that have come to the surface for me in this strange home existence.

As is the case of any one of our other presentations, opening ceremonies and programmes, we have also started tackling ECoC matters so that we can continue to progress towards our goals from within the confines of our homes rather than with the ease of our previous freedom of movement and social contact, something which could be perceived as a shift towards asceticism. Indeed, it is. At least in the original sense of the Greek word. An ascetic is a person who practises, trains, or in contemporary slang: works out. An athlete in Antiquity is someone who prepares as conditions permit.

We have not ground to a halt! We have been and are pushing forward to complete a lot of tasks that have been left unfinished. We are doing a lot of preparation; we are getting prepared. We are readying ourselves for the end of the quarantine, but while the lockdown lasts, we have lots of surprises planned for our website and Facebook page...


Our days proceed in such a way that, like others, we experience how different it is to look out of our window and through the windows of others from time to time. The window is a picture frame now. It
has now received a novel, transformed meaning. We are faced with the possibilities of what it has the capabilities of showing and what it may cover up. The offcut of this picture has transformed. The mood of films scheduled for evening programmes has been altered – changing just as much as how we now look out of the windows, from our balconies or terraces. Even home gardens have come to carry a different meaning.​


It is said that helpless people will start swearing and domestic violence is on the rise because of families being locked up together. It can be so easy to believe or accept the inevitability of these facts that staying home indefinitely can unfold our lives into a soap opera of sorts. In addition to films, we are in possession of a number of virtual artworks, pictures, sculptures, poems, novels, concerts, or plays.


Though we are peering down at the empty streets and squares, we are seeing last summer’s escapades and the incoming cavalcade. We see this because we want to see it, plus because we are these days to be able to see it come to fruition eventually. When the going gets tough we joke and act comically – by ourselves or during conference calls – yet we do bring the outside world into our space. Despite having to decontaminate ourselves beforehand we believe that the essence is not lost, however. We are wearing masks to volunteer – all the while observing social distancing – and wrap the free-of-charge masks provided by the municipality of Veszprém to its citizens in their envelopes. We wear masks when we go shopping, to the bank, or the pharmacy, but we perceive it as a belated
carnival. We live in masks and costumes while having fun smiling, as this is the way we can also take care of ourselves and others. Living only makes sense if it is done with the cheerfulness worthy of the
occasion.

We have to question ourselves every day, every passing week whether we would like to spend our lives confined to four walls or by completely withdrawing from the outside world. It begs the question whether solitude or sharing is more important during these times. Does sharing mean broadcasting all that is important, valuable, and which gives us strength? Or does it signify being divisive and debate- provoking? Formerly intimate and familial spaces –living rooms, kitchens, offices, home libraries– have become, or rather, have suddenly been forced to be made public to wider circles. We live in curious times of fasting when the notion of being careful has come to mean something more like self- control and moderation; we have become distanced and aloof in pandemic times.


Or could this be an atonement of sorts? We, and the whole world must decide now whether we are living in a Cartesian age spanning thoughtful insight to over-emphasized rationalisms, or that of the Carthusians, when we must keep silent like hermits. Should a wall be built around us out of the Latvian carnival, a monastery for Coronavirus?
ORIGINAL TEXT

Karanténból karnevált

​A karanténnak használjuk felénk a magyar megfelelőjét is. Úgy hangzik: vesztegzár. Beszédes megnevezés. Maradj veszteg, azaz nyughass már, ahol vagy, ami összekapcsolódik a zárni szóval. Március 13. óta a Művészetek Háza Veszprém is vesztegzár alatt. Félbemaradt ezernyi nagyszerű elképzelésből a megvalósulás. Maradj otthon, kaptuk a jelszót és házimunka lett az a tennivalónk is, amit eddig a várban, a városban végeztünk, végezhettünk. Hazavittük a gondolatokat, az ötleteket. A
kulturális fővárossal kapcsolatosakat is – most, hogy ezt leírom, megint eszembe jut, amit az itthon töltött furcsa jelenlét hozott a felszínre számomra. Ahogy a többi bemutatkozással, megnyitóval, programmal, úgy a EKF dolgaival is úgy kezdtünk foglalkozni, hogy az addigi mozgási, érintkezési szabadságot otthonunkra korlátozott visszafogottságban mégiscsak haladhassunk céljaink felé, ami amolyan aszkézisnek tűnhet. És bizony az is. Legalábbis a görög szó eredeti értelmében. Az aszkéta
az, aki gyakorol, edz, mai szlenggel élve, gyúr. Az antik atléta, aki készül: éppen ott, ahol a keretek lehetővé teszik. Nem álltunk le! Rengeteg félbemaradt ügyet gurítottunk, gurítunk tovább a megvalósulása felé.
Előkészülünk, készülünk. A karantén feloldására, a karantén idejére honlap- és facebook -meglepetésekkel…


Úgy telnek napjaink, hogy mások helyzetéhez hasonlóan mi is időről időre átéljük, milyen más most az ablakon kinézni, benézni más ablakán. Képkivágás az ablak. Most egy átalakult jelentéssel is. Szembesülünk, mit mutathat és mit takarhat. Átalakult a képkivágás. Átalakult az esti programnak beiktatott filmek hangulata – mint az, ahogyan kinézünk az ablakon, az erkélyről, a teraszról. Még a kiskertek is mást tudnak most jelenteni.


Mondják, a tehetetlen ember káromkodik, nő az összezártság miatt a családon belüli erőszak. Könnyű is lenne elhinni vagy elfogadni, hogy ez szükségszerű, hogy az otthontartózkodás epizódból szappanoperává terpeszkedik. Nekünk a film mellett itt a virtuális műtárgyak, tárlatok sora, a képek, a szobrok, a versek, a regények, a koncertek vagy a színművek.


Lenézünk az üres utcákra, a térre, de mi a tavaly nyári és a közelgő következő kavalkádot látjuk. Látjuk, mert akarjuk látni, no meg mert arra „gyúrunk” ezekben a napokban is, hogy majd láthassuk. Amikor nehezebb, bohóckodunk, komédiázunk – magunkban vagy digitálisan konferenciázva –, de behozzuk a szobába a külvilágot; még ha fertőtleníteni kell is előtte – hisszük a lényeg attól nem vész el. Hordjuk a maszkot a – bár távolságtartó – közös önkéntes munkákkor, amikor a város által veszprémieknek juttatott maszkokat borítékoljuk. Hordjuk, mikor bevásárolunk, bankolunk vagy patikázunk, de ezt is megkésett és késleltetett farsangnak, karneválnak éljük meg. Álarcban, jelmezben, maszkban; és az alatt mosolyogva mulatunk, habár vigyázni így is tudunk a többiekre, magunkra. Az alkalomhoz méltó derűvel érdemes nekünk is élni.


Csak azt kell mindig jól megválaszolni napról napra, hétről hétre, a négy fal között bezárva vagy bezárkózva töltjük-e az időt. A magány vagy a megosztás a fontosabb ebben az időszakban? A megosztás azt jelenti-e, közreadjuk azt, ami fontos, érdekes, erőt ad? Vagy a megosztás azt célozza, hogy vitát provokáljunk. Nyilvánossá lettek, ilyenné tettük intim tereinket, nappalinkat, konyhánkat, dolgozó- és könyvtárszobánkat, az egykori családi kitárulkozások most szélesebb körűvé válnak. Furcsa böjt ez, amikor vigyáznunk kell önmegtartóztatást, önmérsékletet vagy önfegyelmet jelent inkább; távolságtartók vagy kimértek vagyunk a járványban.

Vagy ez az egész amolyan vezeklés lenne? El kell dönteni nekünk és a világnak, most ez a karteziánusok ideje a belátástól a túlhajtott észszerűségig vagy a kartauziaké, amikor hallgatni kell, akár a remetéknek. A lett karneválból köröttünk fal épüljön, monostor a koronavírushoz?

Kilián László

He is the deputy director of the House of Arts Veszprém. This institution publishes Vár Ucca Műhely (Castle Street Workshop) a literary periodical with  a nationwide distribution. He is the editor of this journal. He specializes in literature at the House of Arts Veszprém. He has been organizing literary presentations and he has been publishing books and this periodical since 1998. He is a writer, seven volumes of his works have been published so far.

Discover more